Sose szerettem takarítani, pedig szeretem a rendet és a tisztaságot, de valahogy nekem a takarítás túl sokáig tart ahhoz képest, hogy mennyi ideig élvezhető, ráadásul monoton, vegyszerek, szagok, miegymás. 

De aztán lett két gyerekem, a rend és tisztaság fogalma erősen átrendeződött bennem, az élvezhetősége másodpercekben mérhető lett, így az értelme még kevésbé magyarázható. De új felfedezésem, hogy rendkívül jól kikapcsol. Persze csak azért, mert akkor szoktam takarítani, ha alszanak vagy nicsenek itthon a gyerekek.: )

Gyakorlatilag ötletcunami önti el az agyamat, amikor behajolok a kádba és próbálok megküzdeni az aggteleki vízkőbarlanggal. Biztos akkor találtam ki azt is, hogy írjak itt a vak világba...